Minden kutyatartó rémálma az a pillanat, amikor észreveszi, hogy hű társa, akivel a szabadidejét oly szívesen megosztja, már nem pont olyan, mint régen volt. Először csak apróbb jelek utalnak arra, hogy az eb elérte az idősödő kort: már nem rohan utánunk a lépcsőn, többet alszik, kevesebb játékot igényel, esetleg a magatartásában is történik változás.
Ahhoz azonban, hogy valóban fel tudjuk ismerni ezeket a jeleket, tudnunk kell, hogy mit is kell keresni, mire kell különös gonddal figyelni. Elsődlegesen azonban az a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy miként tudjuk felelős állattartással minél inkább meghosszabbítani szőrös kedvencünk életét. Ehhez kiváló segítséget nyújthat a Kutyabarát Magazin hasznos tanácsainak rovata, ahol minden, az állatok egészségét érintő kérdésre választ kaphatunk.
Mikor következik be ez a pillanat?
Bár a köztudatban szinte kitörölhetetlenül érvényben van az a bizonyos hetes szorzó, ami az állatok emberi életévekben számolt életkorát jelenti, a helyzet korántsem ennyire fekete vagy fehér.
A kisebb testű, átlagosan 22 kg alatti ebek esetében 10 éves kora körül jön el a változások időszaka: mondhatni náluk ekkor kezdődik meg egy bizonyos értelemben vett életközepi válság.
Ezzel szemben a nagyobb termetű ebek esetében ez már inkább a 6-7 éves korra tehető, vagyis minél nagyobb a kutya, annál hamarabb fogjuk érezni rajta az öregedés jeleit.
Mit tegyünk, ha észrevettük az olyannyira nemkívánatos jeleket?
Persze nem törvényszerű, hogy onnantól kezdve lejtmenetbe kapcsol a szőrös társunk, hiszen ha odafigyelünk, és realizáljuk az intő jeleket, akkor még bőven van mit tennünk.
Érdemes ugyanis ilyenkor az állatorvosunk segítségét kikérni: először is meg kell arról győződni, hogy nem betegség okozza-e a lassulást, a rosszkedvet, a nehezebb mozgást. Ha ezt az eshetőséget kizártuk, akkor nincs más hátra, mint el kell fogadni, hogy a kutyák élete is véges. Ezzel együtt azonban számtalan lehetőség létezik akár étrend-kiegészítők formájában is, amivel azért lassíthatjuk ezt a folyamatot.
Éljünk a mának!
Természetesen minden gazdi fejében ott lappang a kérdés: mi lesz velem a kutyám nélkül? Amikor társunknak szegődik egy eb vagy akár egy macska, pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy bármennyire is szeretnénk, nem fog annyi ideig élni, mint mi magunk.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy előre búslakodni kellene. Éppen ellenkezőleg: tanuljuk meg a kutyánktól vagy a macskánktól, hogy a jelenben éljünk, ne rettegjünk a jövőtől, ne agonizáljunk a múlton – foglalkozzunk azzal, ami és aki ott van velünk, azzal, ami épp velünk történik.
Élvezzük ki a közös sétákat, az önfeledt játékokat, a soha vissza nem térő mókás pillanatokat. Minél jobban megéljük ezeket, annál mélyebbek lesznek az emlékeink, így amikor már kedvenc háziállatunk nem lesz velünk, mi akkor is mosolyogva fogunk felidézni megannyi kedves pillanatot!
Kép forrása: stock fotó
